Egy kis beszámoló a Kecskemét-Nagykőrös bringatúráról.
Valóban ragyogó idő volt már induláskor – Pesten még csöpögött az eső.
A vonatot senki nem késte le, így hát az egész csapat egyszerre elindulhatott. Kis idő múlva a bicajok is megérkeztek, addig a kecskeméti vasútállomáson vártunk, kávézással vagy dumcsizással töltve az időt. Aztán kezdődött az összeszerelés, és miután ez is megvolt, felzárkózva nekivágtunk a távnak. Valahogy az út elég rövidnek tűnt Nagykőrösig,
bár a “kezdőket” kicsit megviselte.
Nagykőrösre érkezvén egy kis Szent György napi kirakodóvásárba botlottunk, ahol az árusok nagyon készségesen megmutatták a portékákat. Személy szerint nem is tudtam megállni, hogy vásárfiát ne vegyek. Miután ettünk-ittunk, nézelődtünk, félkettő és kettő között a
megbeszélt helyen újra összegyűltünk és nyeregbe pattantunk.
Aztán jött a mondás, hogy: “erre közelebb, arra hamarabb”.
Útelágazáshoz értünk, miszerint majdnem mindegy volt, hogy melyik irányt választjuk, ez egy kicsit megosztotta a csapatot, mert volt, aki a hosszabb távhoz, volt, aki a rövidebbhez ragaszkodott. Azért egy kis vita után megállapodtunk abban, hogy a rövid táv mégis csak jobb, hiszen a legkisebb biciklista a mindössze 14 hónapjával még sem mehet olyan sokat. A másik ok a rövid táv választása mellett, hogy a hosszabb út országúton halad és nagy a forgalom. A legfőbb indok azonban az volt, hogy kicsit elfáradtunk!
Aztán a megbeszélés után útra keltünk és öt-félhat között visszaértünk
Kecskemétre, ahol még volt időnk pihengetni a 17.48-as vonatindulásig.
Minden szervezőnek és sofőrnek köszi a lehetőséget!
Szerző: Zsuzsi
Vélemény, hozzászólás?