Borvidék Félmaraton – 2014. Május 03.

Beküldve ide: Beszámolók | 0
Május 3-án Szekszárdon jártunk, ahol 5. alkalommal rendezték meg a Borvidék Félmaratont. Tavaly volt csapatunk, reméltem idén újra lesz, senkit sem tántorít el a szintemelkedés, vagy egyszerűen csak megszépítette az idő az emelkedők emlékét, végül 13 fős társaság kerekedett.
Akik futottak: Asztalos Noémi, Bátri Zsófi, Jeremcsuk István, Juhász Eszter, Köblös Csaba, Somody Tamás, Takács Györgyi, Troznai Nagy Hunor, Vaspöri Szilvi és én, szurkolóink voltak Kun Rea, Noémi anyukája és Holubkó Anti. Legtöbben, így mi is, a 23,3 km-es távot választották, amihez pompás 700 méter szintemelkedés párosult, több, mint tavaly.
A nevezési csomagok átvételénél gyanús volt a póló hátulján lévő felirat: Trip to hell, azaz Út a pokolba, de ez nem tántorított el 850 résztvevőt, sőt, ha a rövidebb távokat és a csapatokat is hozzávesszük, akkor cirka 1500-an vettek részt az eseményen, ami nagyon komoly létszám. Idén ismét remek palack volt a rajtcsomagban, a Bodri pincészetből, és persze útközben sem hiányzott a fröccs, aki arra szomjazott. A rajt 13.00 órakor volt a város gyönyörűen felújított főteréről, és még az időjárás is igazán kegyes volt hozzánk, pár csepp esővel megúsztuk, pedig rettenetes időt jósoltak.
Már az első 5 km emlékezetesre sikeredett, epekedve vártuk az első frissítőt 150 méter szint után és többi 3 “dombocska” sem okozott csalódást, de hát ezt szeretjük benne, ugye? Futás közben találkoztunk Litavecz Annával, aki épp a születésnapját ünnepelte, az egyik frissítőn koccintottak Hunorral, persze nem vízzel 🙂 Egy szakaszon megismerkedtünk és együtt futottunk Adriennel, akit pórázon Zsófi nevű vizslája kísért, egy rövid távon Huni és én is vezethettük, vagy is inkább ő minket. Sajnos a Bodri pincészethez lefelé futva egy lány csúnyán elesett, srácok vitték le ölben, ahová perceken belül megérkezett a mentő. Reméljük jól van és gyorsan felépül! A futók népes táborában a kalocsaiak voltak a legszínesebbek, akik csodás rózsaszínbe öltöztek, hajukat és szakállukat pinkre festve mosolyogtatták a nagyérdeműt, a célba négykézláb bekúszva, hogy éppen át nem estünk rajtuk! Ja, és ők a szelidi tavi futás szervezői 🙂
A célban szép érem a nyakba, ásványvíz a kézbe, a Városháza udvarán, ami a versenyközpont volt, a befutóknak mérték a bort és aki gyorsan kapkodta a lábát, a zsíroskenyérről se maradt le, ami idén újra csak kevésnek bizonyult. Sebaj, nekünk újra Noémi édesanyja hozott mennyei pogácsát, amiért mindannyian hálásak vagyunk! A verseny után még volt szerencsénk elcsípni Márkus Öcsit, a verseny egyik főszervezőjét, akinek megköszönhettük a remek szervezést és a csapatunknak idén is biztosított nagyvonalú kedvezményt. Akinek pedig a legnagyobb garatula jár: Somody Tomi, aki most futotta első félmaratonját! Nem gyenge kezdés 🙂 Köszönet mindenkinek a részvételért, remélem jövőre újra ott leszünk!
Szerző: Hajnal
Oszd meg másokkal is!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük