2017. évi sítábor beszámoló – Vaszlovics Dávid

Beküldve ide: Beszámolók | 0

Az eredeti elképzelés az volt, hogy az első két nap Hunor és én egy oktatóval snowboardozunk (hiszen tényleg úgy gondoljuk, hogy sokkal jobb mindkét lábbal
egy deszkán állni, mint külön léceken csúszni, azaz síelni:) ). A korábbi csúszásaimnál szinte kivétel nélkül sikerült alsónadrágig átáznom, és nem, nem
belülről jött a nedvesség. Még ha nem is esek túl sokat a csúszások közben, sokkal kényelmesebb ülve rögzíteni a bakancsomat a kötéshez, így aztán gyakori
a hóba történő leülés. Indulás előtt ezért impregnáló spray-vel lefújtam a sínadrágom, abban bízva, hogy hátha kevésbé fog átázni. Hunorékkal végül egy
pályán csúsztam, de az alatt volt alkalmam rendesen letesztelni az impregnáló hatását, illetve a környező állat- és élővilágot jó alaposan áttanulmányozni.
Szóval egy picit lassabb volt a tempó, mint a nekem megszokott, így aztán amikor nagy szerencsémre összeakadtunk a következő felvonózás után Lénával és
Gergővel a pálya tetején, akkor megkértem Lénáékat, hogy ha nem zavarom őket, hadd csússzak utánuk.
Így is történt, az első két nap utánuk csúsztam, bár Zsuzsi csengő-bongó hangjától kicsit nehezemre esett búcsút venni. Jó tempóban haladtunk, Léna szólt
előre az átcsúszós részeknél (ezek ugyanis snowboarddal még rosszabbak, mint sível, hiszen ha egy szinte teljesen vízszintes szakaszon megállunk, akkor
le kell csatolnunk és sétálnunk kell, hisz nincs síbotunk, amivel löködhetnénk magunkat, meg aztán mindkét lábunk fixen van rögzítve).
Igaz így Léna nem nagyon tudott a technikámra figyelni, bár amikor volt egy kis szabad kapacitása, akkor azért figyelgette, hogy min is kéne még javítani.
Ebéd után aztán a Hunor oktatója, Zsuzsi felajánlotta, hogy csúszik velem egyet. Azt hiszem ez alatt az egy csúszás alatt fejlődtem a legtöbbet. Egy meredekebb
pályán utasításba kaptam ugyanis, hogy azon is élváltva menjek le. Ezt magamtól biztosan nem vállaltam volna be (főleg nem józanon), ugyanis élváltás közben
elég hamar felgyorsul a deszka, és elég szépeket lehet esni. Utólag azonban nagyon örülök, hogy rávett, mert ezt követően (na és persze még Léna bátorításával
együtt) már nyugodtan bevállaltam külön utasítás nélkül is a meredekebb lejtőket, élváltva.
Kedd este a kelleténél egy picivel több alkoholos ital elfogyasztása után hagytam magam rábeszélni – noha nem volt nehéz – a malom bekötött szemmel történő
kipróbálására. Azt nem tudom, hogy miközben játszottunk Gergővel hányszor rendezték át a pályát a kedves körülöttünk ülők. Arra kellett ugyanis figyelnem,
hogy bekötött szemmel ne szédüljek le a székről (így egy picivel jobban hat az alkohol), illetve hogy éppen ki poénkodik azzal, hogy az előttem lévő boros
poharat vizes pohárra cserélje. Az előbbiek miatt gyakorlatilag minden lépésnél újra kellett szkennelnem a táblát, sőt általában többször is neki kellett
futnom, mert mire a végére értem elfelejtettem az elejét. Küzdelmes volt:)
Szerdán aztán Lénával ketten csúsztunk, Gergő pedig Vikihez és Reához csatlakozott, ahogy ezt korábban is terveztük. Főleg egy pályán csúsztunk, aminek
a szélén kipróbálhattam a mélyhavas csúszást. Hihetetlen jó volt, bár eléggé sok volt a bucka, így aztán jó sokat estem, de a mély hóba ez szinte még jól
is esik:) bár volt, hogy annyi hó volt az orcámon, hogy már alig láttam ki alóla.
Sajnos általában igaz a pályarendszerre, hogy nem igazán van egyenletes, enyhe lejtésű pálya, viszont letörések és átcsúszós vízszintes szakaszok annál
inkább. Én ezekkel szerencsére már elég jól elbánok, viszont próbáltuk az élen vezetett kanyart gyakorolni, amihez azonban egyik sem igazán jó.
Bátran mondhatom, hogy én is azok közé tartozok, akiknek az utolsó nap volt a legélvezetesebb a csúszás. Ekkor tudtam először kipróbálni, hogy milyen is
igazán a szűzhavazás. Jó hosszú pályaszakaszokon (vagy picivel a pálya mellett), teljesen érintetlen hóban csúszni… hihetetlenül gyönyörű volt, és miután
ráéreztem a helyes technikájára, sokkal könnyeb volt itt csúszni, mint a pályán, döngölt hóban. Eddig is nagyon szerettem snowboardozni, de ez valami egészen
új szintre emelte az élvezetet. Most már tudom mit kell keresnem:)
Én nem csak maradnék, de ki is költöznék egy sípálya mellé:)

Oszd meg másokkal is!

Szóljunk hozzá