Velencei-tó úszás – Babits Zsuzsi élménybeszámolója

Beküldve ide: Beszámolók | 0

Talán már megértek a gondolataim arra, hogy elmondjam őket.

Először is köszönet a felkészítésért, biztatásért Kékesi Katának és Tóth Gábornak.

Hogy siker-e vagy kudarc? Eldöntöttem, siker.

Lehetne kudarc is, mert hosszú távot jelöltem meg, 30.00 métert, és csak a felét, 15.00 métert teljesítettem. Siker, mert ezt is tudtam teljesíteni feladás nélkül.

Kezdem az elején:

A múlt héten még felmerült olyan változat, hogy autóval mennénk Gárdonyba a Sportbeachra, (sportstrand), de végül is a vonat mellett maradtunk. Mivel segítőm Haraszthy Andrea, aki részt vett már több mikuláss futáson is, és én is szeretjük a vonatot. Indulás szombat, 7 óra 27 perc. Kőbánya-Kispest állomásról.Találkozó 7 órakor.

Személyem zuglóból felkerekedett 6 órakor, és 7 19-re ért a megbeszélt helyre, a 3-as metro végállomására. Út közben ért utol a telefonhívás, Andrea kérdezte, hogy akkor vegye-e meg a jegyeket? Igent mondtam, és hozzátettem, hogy az Ecseri útnál járunk. Ez volt 7-kor.

A vonatra 7 19-kor szálltunk, akadt helyünk is, alig voltak rajta. Ezen eléggé meglepődtünk, mert több emberre számítottunk. Aztán indulás előtt meg is teltek a kocsik. Andrea egyik lánya is velünk tartott.

Egy órát vonatoztunk Gárdonyig és időtöltésként beszélgettünk. Az idő borús volt.

Megérkezvén felkerestük a strandot, a nevezés helyét, ott kaptuk meg méretre a pólókat is a következő felirattal az elején: Gárdony 2017. és egy úszó van még a kék ruhadarabon, felirat és figura narancssárga, minden rendben ment, és még mindig kevesen voltak a résztvevők. Az idő a felhős ég ellenére nagyon kellemes volt, még jól is esett, hogy nem volt annyira meleg, mint napokkal előtte. A hangszóróból már szóltak az utasítások a triatlonistáknak, a csak úgy úszóknak, hogy mit kell tenni, hová menjenek. Már rajt előtt ők elkezdhették a távok teljesítését, hiszen úszás után bicaj és gyaloglás várt még rájuk.
Mi letelepedtünk egy fa alá, és vártuk Andrea barátait, akik kocsival jöttek.

Aztán fél tízre mindenki elkészült közülünk, bemutatkoztunk egymásnak, fényképeszkedés és 10 körül rajt.

Andrea baráti köréből majdnem minden távon indultak. Mi hárman a 30.00 métert választottuk, még ketten rajtunk kívül és 500-as távon is indultak ketten.

Jóleső érzés volt hallani, amint a hangember tapintatosan megköszöni, hogy a gyengénlátóknak nyújtott segítség milyen jól jön.

A víz annyira meleg volt, hogy nem volt mit megszokni. Egy darabig sétálgattunk alacsony mivoltánál fogva, aztán derékig érő lett, és úszni kezdtünk. Andrea baloldalán haladtam. A hullámok annyira simogattak, olyan kellemesek voltak, hogy az az érzésem támadt, hogy mindjárt elalszom.

Telt-múlt az idő, hallgattam a körülöttem csapkodó gyorsúszókat, még jól is esett, ha néha lelocsoltak. A sárga bójákat kellett figyelni, amik a 30.00 métert jelezték, hogy úgy formáljuk meg a háromszöget. Ha a pirosakat néznénk, akkor az 500-as táv jeleit kapnánk meg.

Miközben távolodott a műsorvezető hangja, a csónakokból, amik a biztonságot jelentették, kihallatszott a kiáltások sora innen-onnan: “szőllőcukor… víz…”

Andrea időnként irányt mutatott: “Ballra… Vissza… Kicsit felém…” Egy-egy forduló után láthatóvá váltak az északi parti hegyek, szinte csend volt csak a víz suttogott és a hullámok erősödtek. Szembefordultak velünk. Ez már a féltáv volt. Volt időnk arról beszélgetni, hogy szeretünk úszni, milyen üdítő, és semmi szükség a hajtásra. Kényelmesen haladtunk, mígnem megszomjaztam. Nem messze volt egy csónak. Kalandos dolognak bizonyult megkapaszkodni félkézzel, elvenni az üveget, visszaadni, mert nem tudtuk kinyitni, hiszen nem ért le a lábunk, egy kézzel pedig nehéz lenne a nyitás. Az ivás sem volt egyszerű, több ment a tóba, mint belém, viszont az a pár korty is segített. A Napocska melegen, de nem égetően biztatott.

Aztán felerősödttek a hangok, újra érteni lehetett a szórakoztató besz élőt, és megérkeztünk az 1500 méterhez. Itt azért, hogy folytassuk a kört, úgyis ki kellett menni a partra, így hát mondtam Andreának, hogy biztos, ami biztos, ne kezdjük el újra a másik kört, mert nem vagyok biztos abban, hogy menne.
Ő is azt mondta, hogy legyen a biztos pont, és elhagytuk a terepet. Átvettük a befutó csomagot, ami egy almát, nápolyit és üdítőt és még sört is tartalmazott.
Sajnálatomra alkoholmentest, pedig én nem is vezetek.

Két éve 500 méterre neveztem be. Emlékszem, akkor izgatottabb voltam, hogy azt vajon hogyan bírom ki. Most azonban nyugodtan úsztam, jó hosszú tempókkal, nagy levegővételekkel. Érdekes volt, egyszer a víz alatt hallani Andrea “balra” hívó hangját.
A ragyogó napsütés életrekeltette a sportolnivágyókat, mire visszaértünk, tele volt a strand. Mindenki jól szórakozott. Az eredmény ezen a héten várható becsületes helyén az 15.00 méteres távon. Szombaton még a 30.00 méteres táv nevezői közt foglalt helyet. Úgy egy órácska lehetett.

Félháromkor indultunk haza. Addig nézelődéssel, a barátok bevárásával, pihenéssel és beszélgetéssel töltöttük az időt. A büfénél nőtt a sokadalom, ezért mi a honi falatokat választottuk, úgymint napközis kakaóscsiga… Kicsi és finom.

Köszi, hogy volt türelmetek végigolvasni az élményeimet. Talán hosszúra sikeredett, olyan 30.00 méternyire, amiről nem teszek le.

Jövőre újra lehet próbálni, biztatlak titeket is, hogy gyertek. Két éve is jó volt veletek Gárdonyban.
Babits Zsuzsi

Oszd meg másokkal is!

Szóljunk hozzá