Szabó Sityu beszámolója a Közép-Európai Vakfoci Liga 1. és 2. fordulójáról

Beküldve ide: Beszámolók | 0

Kedves Mindenki!

Ezen a hétvégén lejátszottuk a második fordulót a Közép-Európai Vakfoci ligában, Prágában.

Mivel az első fordulóról elmaradt a beszámoló, tartozunk arról is egy rövid összefoglalóval.
Szeptember 1-n utaztunk ki Wroclawba, most először nem saját busszal, hanem menetrend szerinti járattal mentünk. Így 11 órás busz utat tettünk meg pénteken.
Szerencsére a busz kényelmes volt, és gyorsan elrepült az idő. A vakfoci liga a tavalyi 3-al ellentétben már 5 csapatos, ugyanis csatlakozott a cseh Brno és a lengyel Krakkó csapata. A brnó-i gárda régóta neves csapatokkal mérkőzik rendszeresen, stabil, erős csapatuk van. Krakkó pedig a lengyel válogatott gerincét adja, és bár Ők kicsivel több mint 3 éve fociznak, jelentős játékerőt képviselnek.

Mivel mi a tavalyi bajnokságban a 3 csapatból a 3. helyet szereztük meg, vérmes reményeink nem voltak, úgy indultunk neki, hogy ha a negyedik helyet elcsípjük a bajnokság végén, az már előrelépés tavalyhoz képest.
Talán már korábban írtunk róla, hogy a Wroclaw-i vakok iskolája egy komplett sportcentrum is egyben, az iskolán belül van szabványos goalball pálya, rengeteg showdown asztal, az udvaron futókör, atlétikai pálya, és szabványos vakfoci pálya is. A szállás az iskolában volt megoldva, ez megkönnyítette a dolgunkat, mivel nem kellett utazni a pályához, ugyanis szombaton lejátszottuk mind a 4 meccsünket, majd még szombat este haza is indultunk, mert vasárnap jelenésünk volt az MLSZ szurkolói faluban, a Portugália elleni VB selejtező apropóján.
Forgács Szabi egész hétvégén azon vigyorgott, hogy 22 órát utazunk azért, hogy 23 órát Wroclawban töltsünk. Mi kevésbé gondoltuk ezt viccesnek…
Úgy alakult, hogy az alap hátvédünk, Tóth Gábor ez alkalommal nem tartott a csapattal, így a majdnem újonc, eddig csak egy tornán részt vett Almádi Csabira várt a feladat, hogy helyettesítse. Az első mérkőzésünket rögtön a krakkói csapat ellen kezdtük. Régen gyakran előfordult, hogy az első meccsen nem játszunk jól (mivel hosszabb idő telik el 1-1 torna között), most azonban jól ment a játék, Csabi nagyon jól beilleszkedett, és sok támadást megakadályozott. Én azon a meccsen rosszul játszottam, megszerzett labdákat nem tudtam eredményesen megjátszani, az egyetlen gólt is részben miattam kaptuk, miután félpályán elvesztettem a labdát, a lengyel csatár a két hátvédünk között elvitte, majd jobb külsővel a bal felső sarokba lőtte a labdát. Védhetetlen gól volt. Ez nagyon speciális rúgótechnika, azonban megfigyeltük, hogy Ő mindig külsővel lő, valószínűleg neki ez vált be, ezt gyakoroltatták be vele. A meccs hátralévő részében ügyesen megszűrték a hátvédeink a támadásokat, így marad a 0-1-es eredmény.
Egy mérkőzésnyi pihenő után a BSC Prague ellen léptünk pályára, akik a kulcsjátékosuk nélkül szerepeltek, ez védekezés szempontjából könnyítette a dolgunkat. Reménykedtünk benne, hogy a támadó játékra nagyobb hangsúlyt tudunk fektetni. Az eredmény a vártnál is jobban sikerült, 4-1-es sikert értünk el Orbán Szabi rúgott két gólt, és Én is kettőt, az egyiket büntetőből. A büntetőt azért kapták a prágaiak, mert Szabi erős lövéssel a felső kapufát találta, a labda kb 5 méter magasra felperdült, a visszaeső labdát a kapus úgy fogta meg, hogy kinyúlt a kapusterületről. Mivel vakfociban a kapus csak a saját zónáján belül mozoghat (előre 2, oldalra 1 méter), ha azon kívül játékba avatkozik, az ellenfél 6m-es büntetőhöz jut. Szerencsére sikerült gólra váltanom, így elértük az eddigi legnagyobb gólarányú nemzetközi győzelmünket. 3 pontot tehát már szereztünk.
Harmadik meccsünket a házigazda ellen játszottuk, akikkel már sok mérkőzésen vagyunk túl, így tudtuk, hogy agresszív játékot képviselnek, nem lesz könnyű dolgunk. A mérkőzés ennek megfelelően nagyon brusztolós volt, szerencsére fizikálisan bírtuk a terhelést, ugyanis Ricsi bácsi nagyon jól használta a csere-lehetőségét, és mindig tudott friss embert küldeni, ha valakin látta hogy fárad. Hátvédeinken hatalmas nyomás volt, a támadók gyakran besegítettek hátul, és onnan indulva próbáltak támadásokat építeni. Az eredmény 0-0 lett, a házigazda sokkal jobb eredményre számított maguktól, nagyon idegesek voltak. Mi viszont 1 pontot megint bezsebeltünk. A pályáról lefele menet a brno-i guide, akivel jó a kapcsolatunk, a 3 meccs után csak annyit kérdezett: Ti még éltek?
Az utolsó meccset, ami a legnehezebbnek ígérkezett, velük játszottuk. A Brnó csatára rettentő ügyes és gyors, nagyon biztosan vezeti a labdát, ezért nagyon nehéz ellene védekezni. A kapusunk óriásiakat védett, tulajdonképpen ezt a mérkőzést Ő hozta. Volt egy helyzet, amikor a csatár kb 6 méterről ellőtte a labdát, amibe újheggyel Atesz beleért, ettől a labda pörögve rácsapódott a kapufára, átvágódott a másik kapufára, majd innen kifelé pattant. A guide már bent látta a labdát, de a bíró megítélése szerint nem haladt át teljes terjedelmével a gólvonalon. Ezt a meccset is 0-0-ra hoztuk, ezzel megszereztük az 5. pontunkat.
A pályáról lefele jövet azt vettük észre ahogy Csabihoz értünk, hogy remeg. Ez a folyamatos egész napos terhelés annyira elfárasztotta – főleg fejben – hogy nagyon… Rettenetesen megterhelő egy nap 4 meccset játszani, és mivel Ő még új játékosnak számít, nagyon nagy volt rajta a teher.
Az első fordulót 5 ponttal zártuk, Szabi emlékei szerint tavaly az egész bajnokságban szereztünk 4 pontot. Ezzel az 5 ponttal 3. helyen álltunk a ligában, Krakkónak 9, Brnónak 8, LÁSS-nak 5, Prágának és Wroclawnak 2-2 pontja volt.
Ezután gyors vacsora, majd futás a buszra, és reggelre már Magyarországon is voltunk, délután pedig a Budapest Parkban DVTK játékosoknak mutattuk meg a vakfocit.

A csapat: Nagy Atesz kapus, Forgács Szabolcs, Almádi Csabi, Orbán Szabolcs, Ozvári-Lukács Ádám, Szabó Pista játékosok, Kékesi Katinka guide, Benedek Ricsi bá edző.

Most hétvégén Prágában szerepeltünk, következett a második ligaforduló.
Prága szinte már hazai pálya nekünk, hiszen sokszor jártunk már náluk. Erre a hétvégére nemcsak a focicsapat utazott, hanem mivel Magyarországnak van 2 IBSA által akkreditált vakfoci bírója, Horváth Balázs és Jézsó Tamás személyében, Őket is meghívták játékvezetőnek. Jézsó Tamás neve már ismerős lehet, hiszen Ő volt az, aki nyáron a vakfoci EB-n először magyarként szerepelt, meccseket vezetett.
Az eredeti sorsolás szerint nagyon jó időközökben játszottuk a meccseket, azonban ezen a hétvégén a wroclaw-iaknak kellett lejátszania az összes meccsét, mivel most nekik kellett szombaton hazasietniük. Sajnos ez a mi sorsolásunkon nem segített, mivel az első meccsünket ellenük játszottuk, így nem egy fáradt csapat ellen kellett felállnunk. Most is egyik kulcsjátékosunk nélkül utaztunk, most Orbán Szabi nem tudott a csapattal utazni, így a csapat segítségére Szegedről hívtuk a felmentő sereget, Bodnár Attila személyében, aki korábban már többször vett részt velünk edzésen és tornákon, azonban mostanában munkája miatt nem tud feljárni. Attilának persze ez túl sok gondot nem okoz, hiszen technikai képzettsége így is kiemelkedik a csapatból. Az egyedüli hátrány csak a pályán való tájékozódás, ami az Ő posztján nagyon fontos, így rá főleg csereként számítottunk. Mivel Csabi a múltkori tornán a hátvéd posztján nagyon jól megállta a helyét, Ricsi bácsi nem bontotta meg a védelmet, így Gábor új poszton találta magát, mint csatár. Gábor már van annyira rutinos játékos, hogy az új pozícióban is remekül megállta a helyét, és okozott néhány kellemetlen percet az ellenfélnek már az első meccsen is.
A Wroclaw elleni mérkőzésünk ismét kemény volt, azonban a mostani 0-0-val amit elértünk ellenük, nem voltunk elégedettek, mivel folyamatosan uraltuk a játékot, és bár nekik is voltak helyzeteik, sokkal gólveszélyesebben játszottunk, sajnos nem sikerült betalálni. Azzal vígasztaltuk magunkat, hogy a döntetlennel legalább ismét szereztünk 1 pontot.
Ezek után volt egy kis fennforgás, hogy a LÁSS mikor ebédelhet, egy ideig úgy nézett ki, hogy a sorsolás és a beállt csúszás miatt nem ebédelünk… Mivel a házigazdával játszottuk volna az ebédidő alatti meccset, sikerült későbbre tolni a meccs kezdést, így viszont ugranunk kellett a buszba, és nagyon gyorsan kellett lezavarnunk az ebédet. Sajnos Prágát ebben a fordulóban nemcsak az előző fordulóban is hiányzó csatár hiánya sújtotta, hanem az első meccsükön egy nagyon ügyes játékosuk megsérült, ellenünk már nem is tudott pályára lépni. Ennek ellenére most csak 2-0-ra tudtunk nyerni Prága ellen, hiába volt a rengeteg helyzet. Az első gólt Én szereztem, a másodikat a becserélt Attila szerezte. A mérkőzés után 4 ponttal álltunk a fordulóban.
A szombati 3. meccsünket Krakkóval játszottuk. Nagyon szeretünk ellenük játszani, mert nagyon sportszerűek, az eredményeiket tudásuk alapján érik el, nem kemény játékkal. Mivel az előző fordulóban már láttuk, hogy milyen taktikával játszanak, a védelem jól felkészült belőlük, és sikerült 0-0-ra lehozni a mérkőzést. Ezúton is köszönjük Nagy Atesznek a bravúrokat. Ezzel megvolt az 5 pont, és reménykedtünk benne, hogy jó játékkal túlszárnyalhatjuk az előző fordulóbeli eredményt.
Másnap reggel az első meccset játszottuk Brno-val. Ők megfogadták az előző alkalommal, hogy soha többet nem játszanak velünk döntetlent, az pedig, hogy ezúttal a Krakkóval játszottunk döntetlent, még inkább feltüzelte őket, hiszen így a pontversenyben átvehetik a vezetést, illetve, az első fordulóban csak a Krakkó tudta megverni a LÁSS-t. Bár próbáltunk a nagy nyomásnak ellenállni, és az első félidőben sikerült is, azonban a második félidőben kaptunk 2 gólt.
Bár a játék képe talán kicsivel jobb volt mint ellenük Wroclawban, főleg az első félidőben sok támadást vezettünk, ezen a meccsen sem sikerült gólra váltani a lehetőségeket. Igy ezt a fordulót is 5 ponttal zártuk.
A tabella: Brno 18 ponttal átvette a vezetést, Krakkónak 15, LÁSS-nak 10, Wroclaw-nak 6, Prágának 3 pontja van. Ez azt jelenti, hogy Wroclaw-tól már több mint 3 ponttal eltávolodtunk, a harmadik helyünk elég stabilnak tűnik, ami óriási eredmény.
A magyar játékvezetők jelenléte nem feltétlenül volt előny, mert sajnos a reklamálást és csúnya beszédet is értették, és nem díjazták. Döntéseikben mindvégig elfogulatlanok voltak  (sajnos…). Szombat este próbáltuk őket egy kis sörrel befolyásolni, amit Ricsi bácsi kicsit szóvá is tett, hogy ezt miért nem intézzük Magyarországon, de mondtuk neki, hogy ki kell őket hoznunk Prágába, hogy leüljenek velünk sörözni 
Ebben a fordulóban 2 meccsünkről is készült videó, illetve élő facebook bejelentkezés, köszönhetően annak, hogy az éppen nem pályán lévő játékvezető vállalta ennek készítését. Ezt később is visszanézhetitek, akit érdekel,  a linkeket alul találjátok.
A csapat ezen a hétvégén: edző Benedek Ricsi bá, guide Kékesi Katinka, kapus Nagy Atesz, mezőnyjátékosok: Forgács Szabolcs, Almádi Csabi, Tóth Gábor, Bodnár Attila és a Szabó Sityu.

Videók:
Avoy MU Brno-LÁSS Budapest
1. félidő
2. félidő

BSC Prague-LÁSS Budapest
1. félidő
2. félidő. 1. rész
2. félidő, 2. rész

Oszd meg másokkal is!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük