Sajnos elég rosszul indult a hétvégénk, ugyanis a vonatunk kb. fél órás késéssel indult a Keletiből, ami miatt viszont a péri buszunkat is lekéstük. Majd két órás várakozási időnket a következő buszunkig a győri vasútállomáson a szakadó eső gyönyörködésével töltöttük. Ekkor kicsit elbizonytalanodtunk, hogy lesz-e ebből repülés egyáltalán… De szerencsére lett. A
mint megérkeztünk a reptérre, még ki sem
pakoltunk, de máris mehettünk sárkányrepülni.
Szombaton tízen utaztunk le, közülük mindenki kipróbálta a repülés ezen formáját. Mint ahogy többen közülünk, én is most repültem először sárkánnyal, fantasztikus volt.
Mire visszaértünk a repülésből, más izzott a faszén a kolbászok alatt, amiket aztán a Győri Aero Klubosokkal közösen elfogyasztottunk, némi söröcske kíséretében. 🙂
Vasárnap aztán még négyen csatlakoztak a LÁSS-os kis csapatunkhoz, mialatt a tandemugróink már javában készülődtek az ugrásra. Mi a többiekkel elindultunk a vitorlázórepülés helyszínére, a vitorlastartra. A megszokottnál kicsit több időbe telt most a vitorlázó repülők kivontatása a vitorlastartra, bár ez nekünk pont kapóra jött, mert egyrészt több időnk volt végigtapizni a gépeket, és beszélgetni a pilótákkal, másrészt pedig időközben Rea és Hunor földet érését is meg tudtuk nézni, mivel a tandemugrók földet érési zónája pont a hangár előtti részen van. Ezután elindultunk a vitorlastartra, ahol Zsolt kezdett egy műrepüléssel, majd szépen sorba a többiek lerepülték az iskolaköreiket.
Nagyvonalakban ez volt a hétvégénk menetrendje, remélem, hogy olvashatunk majd részletesebb beszámolókat is a többiektől.
Ezúton is nagyon szépen köszönjük a győriek vendégszeretetét, és a lehetőséget, hogy idén is ott lehettünk. Reményeim szerint jövőre is meg tudjuk ismételni a mostani hétvégénket.
Vélemény, hozzászólás?